Én ősszel rendszerint nehezen találom magam, elragadnak a rohanó hétköznapok, a határidős feladatok, a gondtalan nyár után hirtelen becsavar egy örvény, aminek köszönhetően novemberre már azt sem tudom merre állok arccal. A csillagászati ősz megérkezésével aztán elkap egy melankólikus letargia is, amiből jó pár hét szokott lenni, mire kirángatom magam. 
Ebből kiindulva alakítottam ezt a programot. A célja, hogy segítsen visszatalálni a jelen pillanathoz, észrevenni az apró örömöket, amiben elidőzve lehet ugyanolyan egy őszi hétköznap, mint a nyári naplementék. Talán fogalmad sincs, hogyan lassíts, mikor mozogj, hova sűríts be egy kis énidőt a rengeteg teendő és program közé. Beleérkezni egy pillanatba manapság óriási luxus. De hidd el , - és engedd meg, hogy Petőfit idézzem itt -, te is képes vagy kiülni a dombtetőre, onnan nézni szerteszét és hallgatni a fák lehulló levelének lágy neszét.